Prohászka Ottokár
1858-1927
A XX. századi magyar egyház egyik legragyogóbb csillaga, Prohászka Ottokár Nyitrán született 1858. október 10-én. Atyja ? Prohászka Domokos ? morva pénzügyi kistisztviselo, anyja ? Filberger Anna ? a nyitrai pékmester lánya volt. A családtagok egymás között németül beszéltek. Prohászka Ottokár késobb elsajátította a magyart, a szlovákot, a latint, de tudott franciául, görögül, héberül, és megpróbálkozott az angollal is.
Apja gyakori áthelyezései miatt gyakran váltott iskolát: Rózsahegyen, Losoncon, majd Nyitrán a piaristáknál, Kalocsán a jezsuitáknál tanult, 1875-ben kispapként Esztergomban érettségizett. Tehetségére felfigyeltek elöljárói. Simor János prímás Rómába küldte. Hét évre a Collegium Germanicum-Hungaricum lakója és a Gregoriana egyetem hallgatója lett. 1881. október 30-án ott szentelték pappá. 1882-ben tért haza filozófiai és teológiai doktorátussal. Fopásztora az esztergomi szemináriumba vezényelte, ahol huszonkét esztendeig dolgozott. A kisszeminárium görög-latin tanárából lassan a dogmatika professzora, majd az egész intézményt megújító lelki vezetoje lett (1890). Forradalmasította a hazai papnevelést.
Esztergomban vált a sajtó segítségével a századvégi magyar katolikus megújhodás programadójává. Publikált a Magyar Sion és az Alkotmány hasábjain, útjára indította az Esztergom címu lapot, késobb megszervezte a Katolikus Sajtóegyesületet. A szociális kérdések különösen érdekelték: magyarra fordította XIII. Leó Rerum Novarum címu enciklikáját, idotálló bírálatot írt Marx Tokéjérol. Világosan látta: ha nem születik az Egyház vezetésével megoldás a szociális feszültségek leküzdésére, akkor teret nyer az ateista, eroszakos baloldal, mely minden értéket elsöpör.
Ez a politika felé terelte: szenvedélyes cikkeket írt, és képviseloválasztáson is indult. Prohászka Ottokárt a katolikus társadalom nagy része szónokként és lelkivezetoként ismerte és szerette meg. 1904-ben a budapesti egyetem hittudományi karának dogmatika professzora lett. Teológiai munkásságára az egyetem már az 1890-es években felfigyelt. A ?Diadalmas világnézet? legegyénibb hangvételu muve: a XX. század világában keresi a kereszténység helyét, apologetikus hangvétellel elhatárolódva a kor divatos eszmeáramlataitól.
Ferenc József 1905. október 17-én nevezte székesfehérvári püspöknek. December 11-én erosítette meg a döntést X. Piusz pápa, aki karácsonykor Rómában püspökké szentelte. Prohászka székét 1906. január 21-én foglalta el. Püspökként is megmaradt puritán embernek. Ellenfelei 1911-ben néhány muvét indexre tetették, o Róma döntésének fejet hajtott.
A fopásztorság visszasodorta Prohászkát a politikához is. Automatikusan a forendiház tagja lett. 
A világháborút követo új társadalmi berendezkedést érdeklodéssel figyelte. 1920-ban nemzetgyulés képviseloi feladatot vállalt, mert aktívan részt akart venni a keresztény magyar állam kiépítésében, de hamarosan visszavonult. A budapesti Egyetemi-templom szószékén csapta meg a halál szele 1927. április 1-jén prédikáció közben, a következo napon a szomszédos Központi Papnevelo Intézetben elhunyt. Országos gyász kísérte temetését. 1938 óta az emlékére emelt székesfehérvári templomban nyugszik.
Címerleírás:
Egyházi címer. Kék pajzsban zöld hármas halom fölött repülo sas, karmai megragadják a barna kereszt szárát.
Jelmondata:
Dum spiro, spero, vagyis: Amíg élek, remélek.
Forrás: http://www.szfvar.katolikus.hu
1858-1927
A XX. századi magyar egyház egyik legragyogóbb csillaga, Prohászka Ottokár Nyitrán született 1858. október 10-én. Atyja ? Prohászka Domokos ? morva pénzügyi kistisztviselo, anyja ? Filberger Anna ? a nyitrai pékmester lánya volt. A családtagok egymás között németül beszéltek. Prohászka Ottokár késobb elsajátította a magyart, a szlovákot, a latint, de tudott franciául, görögül, héberül, és megpróbálkozott az angollal is.
Apja gyakori áthelyezései miatt gyakran váltott iskolát: Rózsahegyen, Losoncon, majd Nyitrán a piaristáknál, Kalocsán a jezsuitáknál tanult, 1875-ben kispapként Esztergomban érettségizett. Tehetségére felfigyeltek elöljárói. Simor János prímás Rómába küldte. Hét évre a Collegium Germanicum-Hungaricum lakója és a Gregoriana egyetem hallgatója lett. 1881. október 30-án ott szentelték pappá. 1882-ben tért haza filozófiai és teológiai doktorátussal. Fopásztora az esztergomi szemináriumba vezényelte, ahol huszonkét esztendeig dolgozott. A kisszeminárium görög-latin tanárából lassan a dogmatika professzora, majd az egész intézményt megújító lelki vezetoje lett (1890). Forradalmasította a hazai papnevelést. Esztergomban vált a sajtó segítségével a századvégi magyar katolikus megújhodás programadójává. Publikált a Magyar Sion és az Alkotmány hasábjain, útjára indította az Esztergom címu lapot, késobb megszervezte a Katolikus Sajtóegyesületet. A szociális kérdések különösen érdekelték: magyarra fordította XIII. Leó Rerum Novarum címu enciklikáját, idotálló bírálatot írt Marx Tokéjérol. Világosan látta: ha nem születik az Egyház vezetésével megoldás a szociális feszültségek leküzdésére, akkor teret nyer az ateista, eroszakos baloldal, mely minden értéket elsöpör.
Ez a politika felé terelte: szenvedélyes cikkeket írt, és képviseloválasztáson is indult. Prohászka Ottokárt a katolikus társadalom nagy része szónokként és lelkivezetoként ismerte és szerette meg. 1904-ben a budapesti egyetem hittudományi karának dogmatika professzora lett. Teológiai munkásságára az egyetem már az 1890-es években felfigyelt. A ?Diadalmas világnézet? legegyénibb hangvételu muve: a XX. század világában keresi a kereszténység helyét, apologetikus hangvétellel elhatárolódva a kor divatos eszmeáramlataitól. Ferenc József 1905. október 17-én nevezte székesfehérvári püspöknek. December 11-én erosítette meg a döntést X. Piusz pápa, aki karácsonykor Rómában püspökké szentelte. Prohászka székét 1906. január 21-én foglalta el. Püspökként is megmaradt puritán embernek. Ellenfelei 1911-ben néhány muvét indexre tetették, o Róma döntésének fejet hajtott. A fopásztorság visszasodorta Prohászkát a politikához is. Automatikusan a forendiház tagja lett. A világháborút követo új társadalmi berendezkedést érdeklodéssel figyelte. 1920-ban nemzetgyulés képviseloi feladatot vállalt, mert aktívan részt akart venni a keresztény magyar állam kiépítésében, de hamarosan visszavonult. A budapesti Egyetemi-templom szószékén csapta meg a halál szele 1927. április 1-jén prédikáció közben, a következo napon a szomszédos Központi Papnevelo Intézetben elhunyt. Országos gyász kísérte temetését. 1938 óta az emlékére emelt székesfehérvári templomban nyugszik.Címerleírás:
Egyházi címer. Kék pajzsban zöld hármas halom fölött repülo sas, karmai megragadják a barna kereszt szárát.
Jelmondata:
Dum spiro, spero, vagyis: Amíg élek, remélek.
Forrás: http://www.szfvar.katolikus.hu
